Idő / Erőforrások

A részvételi jellegű művészeti alkotó folyamatok, illetve kulturális munka kapcsán nem árt, ha figyelembe vesszük a következő kérdést is: kinek van egyáltalán ideje részt venni? A kérdésre adandó válasz összefügg azokkal a különféle motivációkkal, amelyek arra késztethetnek valakit, hogy a saját értékes (szabad)idejét egy részvételi művészeti projektre vagy egy művészeti oktatási tevékenységben való részvételre fordítsa. Az egyik motiváció a tudáscsere lehet, amely mögött a kíváncsiság áll: a szabadidőmben ingyen elmegyek valamilyen programra abban a reményben, hogy új tapasztalatokkal és ismeretekkel gazdagodva térek haza. A baráti kapcsolatok is fontos szerepet játszhatnak: azért csatlakozom az időtöltéshez, mert lesznek ott olyanok, akikkel közösséget érzek, és arra számítok, hogy jól fogom érezni magam. A közös érintettség is meghatározó lehet: feltétlenül részt kell vennem ebben az elfoglaltságban; fontos számomra, hogy részvételemmel támogassam a témát. Végül pedig az anyagi ellentételezés is erős motiváció: tisztességes díjazást kínálnak egy művészeti kezdeményezésben való részvételért, ami számomra anyagi előnnyel jár.

Ez a téma újra és újra felmerül a kulturális gyakorlatunk során, úgy az egyéni résztvevőkkel, mint a szervezett csoportokkal kapcsolatban. Utóbbiak kétségkívül más logikát követnek, ennek ékes és kézzelfogható bizonyítéka a környékünkön működő Danaida nevű oktatási központtal és női találkozóhellyel közös projektünk volt. Az egyesület német nyelvtanfolyamokat és írás-olvasás kurzusokat, illetve úgynevezett „alapképzést” kínál migráns nőknek.

Mindez már jó ideje történt, de még ma is érezteti hatását. Művészeti központunk, a < rotor >, 2012-ben együttműködést indítványozott Maryam Mohammadi grazi művésszel. Ő már sok tapasztalattal rendelkezett a nőkkel való óvatos együttműködés terén, és már korábban gondolkodott azon, hogy mit lehetne együtt csinálni a Danaida tanfolyamain résztvevő nőkkel. Barátságos megkeresésünkre azonban váratlan válasz érkezett: Sajnáljuk, annyira lefoglal minket a kurzusainkon oktatott tartalmak elsajátítása, hogy nincs időnk együttműködésre egy művésszel.

Miután átgondoltuk a dolgot, mivel az alapvető érdeklődés a Danaida részéről megvolt, szerettük volna megtudni, hogy nem akadna-e mégiscsak valamilyen lehetőség az együttműködésre. A megoldás az lett, hogy a művészeti projektet beépítettük a kurzusok tananyagába, és a rendes kurzusok részeként megvalósult az It’s in the hands of women (A nők kezében van) című megható együttműködés. 118 nő járult hozzá a projekthez azzal, hogy bemutatott egy-egy olyan tárgyat, amelyet az Ausztriába való kivándorlása során vitt otthonról magával. A művész a nőket a tárgyaikkal a kezükben fényképezte le, a tanterv részeként pedig a nők azt a feladatot kapták, hogy beszéljenek a tárgyuk jelentéséről, személyes történetéről, és néhány mondatban mutassák be a számukra fontos tárgyat. A teljes projektet később a Graz Museumban egy kiállításon mutattuk be, amelyre a résztvevők közül sokan ellátogattak.

Azóta a Danaida női kurzusainak résztvevőiből álló csoportok a < rotor > „törzsközönségének” részét képezik. Mindig igyekszünk alkalmazkodni a tanfolyamok résztvevőinek igényeihez és meglévő ismereteihez, és személyre szabott művészetközvetítést nyújtani számukra. Így történt ez Nayari Castillo, a Forest Encounters csoport tagjának az Art Space Unlimited számára tartott workshopja esetében is. A workshopon különböző nézeteket valló nők egy csoportja folytatott eszmecserét az „erdő” fogalmáról. A résztvevők anyanyelvükön vagy németül leírták az erdővel kapcsolatos személyes tapasztalataikat, majd ezek a szövegek a Forest Encounters Glossary (Az Erdei találkozások fogalomtára) című gyűjtemény részei lettek.

Mit árul el ez az elutasítással kezdődő történet az időgazdálkodásról? Nos, a civil szervezetnek, amellyel együtt szerettünk volna működni, sűrű tanrendje volt, azzal a világos céllal, hogy a résztvevők elsajátítsanak bizonyos készségeket. Másra nem volt idő. A tanfolyamokon részt vevő nőknek is megvolt a saját időbeosztása, sokan közülük gyerekneveléssel és a mindennapi életük megszervezésével voltak elfoglalva, mindehhez pedig szűkös anyagi keret állt rendekezésükre. Nehéz lett volna időt szakítaniuk arra, hogy általuk elvégzett az intenzív tanfolyamok mellett még egy művésszel is együtt dolgozzanak, vagy hogy saját kezdeményezésükre igénybe vegyék egy művészeti központ kulturális vagy művészetközvetítési programjait. Annak köszönhetően, hogy a kortárs művészeti projektet ügyesen sikerült integrálni a tanfolyamba, a nők e csoportja mégis részt tudott benne venni.