A tér kialakítása / megtartása / átengedése

A kapcsolatok ápolásához és a bizalom fenntartásához nemcsak arra van szükség, hogy tereket hozzunk létre, de azokat tudatosan ki is kell alakítani, meg kell tartani, illetve át kell engedni másoknak. Ez a három, egymással összefüggő tevékenység – a tér kialakítása, a tér megtartása, a tér átengedése – képezi a szemléletünk alapját. Ez a keret segít bennünket abban, hogy befogadó légkört teremtsünk, ösztönözzük a párbeszédet, illetve biztosítsuk, hogy mindenkinek lehetősége legyen az érdemi hozzájárulásra. E tevékenységek meghatározásával fektethetjük le a mélyebb szerepvállalás és a kollektív növekedés alapjait.

A tér kialakítása (making space) lehetőséget teremt, hogy új tapasztalatok és gondolkodásmódok születhessenek, illetve olyan környezetet teremt, ahol szabadon kibontakozhat a kreativitás. A Galeria 17 megnyitásával az volt a célunk, hogy platformot biztosítsunk a művészeti kísérletezés és a társadalmi szerepvállalás számára. A tér felújításához szükséges pénzeszközök nélkül azonban ennek a víziónak a megvalósítása elérhetetlennek tűnt. Csak közösségi finanszírozási kampány segítségével – amelyet olyan művészek, kurátorok, aktivisták és polgárok támogattak, akik hittek abban, hogy a művészet és a párbeszéd a változás mozgatórugói – sikerült életre keltenünk ezt a projektet. Az ő energiájuk és elkötelezettségük révén vált a Galeria 17 a közös társadalmi környezetünk összetettségét tükröző beszélgetések színterévé.

Erre építve hoztunk létre Rezidenca 17 néven egy olyan központot, amely művészeti tevékenységeknek, kutatásoknak, együttműködéseknek és kiállításoknak ad otthont. A Pristinában található központ Hivzi Szulejmáni egykori rezidenciáján – egy pristina önkormányzatával közösen kezelt középületben – kapott helyet, és interdiszciplináris közösségi projektekre tervezett műtermeket és közösségi tereket kínál, amelyeket a helyi közösség aktív közreműködésével újítottak fel.

A tér megtartása, illetve a megtartó tér (holding space) a következő fontos lépés ebben a folyamatban. Ha már kialakítottuk a teret, azt meg is kell tartani, illetve megtartóvá kell tenni. Ez azt jelenti, hogy aktívan figyelünk, jelen vagyunk, és biztosítjuk, hogy minden résztvevő úgy érezze, meghallgatják, támogatják és tiszteletben tartják ott. Ez azt igényli, hogy mélyen elkötelezettek legyünk a bizalmi, a biztonságos és a nyitott légkör megteremtése és fenntartása iránt. Queer ökológia című kiállításunkban a megtartó tér abban nyilvánult meg, hogy olyan környezetet teremtettünk, ahol a művészek ítélkezés és korlátok nélkül dolgozhattak, kísérletezhettek, és léphettek interakcióba a közönséggel. A teret úgy alakítottuk ki, hogy az egyszerre legyen intim és nyitott, egyszerre személyes és nyilvános. A művészek számára privát munkaterületként szolgált, ahol szabadon dolgozhatták ki ötleteiket, fedezhették fel az anyagokat, és juttathatták kifejezésre kritikai gondolkodásmódjukat. Ugyanakkor a kulcsfontosságú pillanatokban – előre egyeztetett látogatások, beszélgetések és interaktív foglalkozások alkalmával – nyitva maradt a közönség előtt, így ők is szemtanúi és részesei lehettek az alkotó folyamatoknak. A tér effajta átalakítása dinamikus eszmecserére ösztönözte a művészeket, elméleti szakembereket, ökológusokat és a közösség tagjait, hidat képezve a művészi gyakorlat és az ökológiai-társadalmi diskurzusok között. A személyes és a nyilvános üzemmódok közötti váltással a galéria több lett, mint egyszerű kiállítótér; műhellyé, tanulóhellyé és a kollektív szerepvállalás helyszínévé vált, ahol a művészi alkotás a közös érdeklődés aktusává vált.

A tér átengedése (giving space) arról szól, hogy hátralépünk, és lehetővé tesszük mások számára, hogy hangjukkal, történeteikkel és kreativitásukkal teljes mértékben elfoglalják a teret. Olyan aktus, amelynek során kinyitjuk az ajtót, és beengedünk rajta másokat, olyan közös környezetet teremtve, ahol mindenki felhatalmazva érzi magát, hogy hozzájáruljon a közös tevékenységhez. Számunkra a pristinai székhelyű Shtatëmbëdhjetë független kulturális szervezetnél a tér átengedése azt jelenti, hogy helyiségeinket és erőforrásainkat felkínáljuk rövid és hosszú távú használatra. Legyen szó akár egy egyszeri eseményről – előadásról, nyilvános beszélgetésről vagy összejövetelről –, akár hosszabb távú elkötelezettségről, például művész-rezidenciaprogramok vagy együttműködés-alapú workshopok befogadásától, mi bárki előtt kitárjuk a kapunkat, akinek van valami megosztani valója. Ily módon nemcsak az alkotásnak adunk teret, hanem a kapcsolatok létrejöttének és fejlődésének is.

A Rezidenca 17 esetében ez a filozófia rugalmas kínálatban ölt testet: művészek, aktivisták és közösségek tagjai használhatják a teret rövidtávú igényeikhez, például egy-egy előadás vagy kiállítás megrendezésére, de részt vehetnek hosszú távú rezidenciákon is, ahol lehetőségük nyílik mélyebben elmerülni munkájukban és a közösségi létben. Hasonlóképpen, a Galeria 17 tere szabadságot ad a művészeknek és kurátoroknak, hogy művészi és kurátori elképzeléseiknek megfelelően alakítsák és használják azt. Ez a rugalmasság nemcsak az alkotófolyamatot segíti, de a közönség számára is megkönnyíti a befogadást, miközben a közösségi kommunikáció és közös növekedés élményébe is bevonja őket.

A tér kialakítása, a tér megtartása és a tér átengedése révén olyan környezetet hozunk tehát létre, amely nemcsak fizikai biztonságot nyújt, de egyúttal érzelmileg és intellektuálisan is gazdagít. A térnek ez a holisztikus megközelítése a közös munkánkban szerepet vállaló művészek, kutatók, aktivisták és a közösség tagjai közötti bizalom és tartós kapcsolatok kiépítésének alapjául szolgál. Közösségünk különböző művészeti ágak alkotóit, új elképzeléseket kutató elméleti szakembereket, illetve társadalmi és ökológiai változásban érdekelt polgárokat tömörít magában – akik mind a párbeszéd, az együttműködés és a kritikai gondolkodás előmozdítása érdekében gyűlnek egybe.