Interszekcionalitás
Az interszekcionalitás fogalmának meghatározásához lefordítottunk egy részletet a La Escocesa nemi alapú erőszakkal, hátrányos megkülönböztetéssel, illetve konfliktusokkal foglalkozó feminista protokolljából, amelyet a Genera, egy szexuális- és nemi szabadság, valamint jogvédő, feminista tanácsadásra szakosodott egyesület írt.
Az interszekcionalitás kifejezést Kimberlé Crenshaw használta először 1989-ben. A fogalom segítségével kielemezhető, hogy a strukturális elnyomás különböző válfajai hogyan metszik egymást egy adott társadalmi kontextusban. Célja, hogy összetettebb rálátást nyújtson, mint a csak egyetlen különálló problémára összpontosító elemzés (például, ha csak a társadalmi nem tengelyére fókuszálunk, mint ami mindenre magyarázatot adhat), ugyanakkor a hatalmi dominancia különböző formáinak elemzésére is szolgál. Így az interszekcionalitás olyan szempontrendszert nyújt számunkra, amelyből megérthetjük, hogyan alakulnak ki az új társadalmi kategóriák, és ezek metszéspontjainál hogyan jönnek létre az egyenlőtlenségek és/vagy társadalmi előnyök. Ez megmutatja számunkra, hogy hol helyezkednek el a társadalmi szereplők a konkrét társadalomtörténeti kontextusokban a hatalmi viszonyokon belül, és milyen eltérő nézőpontokat képviselnek a különféle társadalmi problémákkal kapcsolatban.
Az interszekcionalitás segít megérteni, hogy a különbségek mentén alakulnak ki a fokozatos kirekesztés/befogadás irányvonalai, amelyek ezért aszimmetrikusan rögzülnek olyan rendszerek által, mint a patriarchátus, a homofóbia, a transzfóbia, a klasszizmus, a rasszizmus vagy az épségizmus (ableizmus).
Mivel jár az interszekcionalitás, és hogyan működik intézményi vagy közösségi keretek között?
- Vegyük figyelembe, hogy az erőszak vagy zaklatás esetében a dominancia mely tengelyei relevánsnak. Nem az emberekben kell megkeresni az interszekcionalitást, hanem inkább arra kell figyelni, hogy a különböző strukturális tényezők, mint például a szexizmus, a klasszizmus, a rasszizmus vagy az állampolgári státusz (származás és jogállás) hogyan befolyásolják az esetet.
- Értsük meg és foglalkozzunk a sebezhetőséggel úgy, hogy nem csak az egyénre, hanem elsősorban azokra a struktúrákra összpontosítunk, amelyek a konkrét nemi, faji, szexuális vagy egészségügyi sebezhetőséget generálják, illetve ezek viszonyára a többi hatalmi struktúrával.
- Értsük meg, hogy az intervenciók és szolgáltatások javasolt módja, valamint az, ahogyan az erőszakról és a nők felépüléshez vezető útjáról gondolkodunk, társadalmi és anyagi helyzettől függ, és gyakran azoknak a nőknek a szükségletei szerint felállított kritériumoknak felel meg, akiknek a helyzetét „normálisnak” tekintik (általában a legprivilegizáltabbak).
- Fordítsunk különös figyelmet szolgáltatásaink hozzáférhetőségére, tájékozódjunk az anyagi és szimbolikus korlátokról, és gondoljuk át, milyen intézkedések szükségesek a leginkább veszélyeztetettek megközelítéséhez.
- Értsük meg, hogy az erőszakot interszekcionálisan szükséges elemezni, különösen az erőszakot elszenvedők gazdasági, lakhatási és jogi körülményeivel kapcsolatosan.
- Győződjünk meg róla, hogy tudomásul vettük-e az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet az illetőre, akiről gondoskodunk (például az előítéletek miatt számukra elérhetetlen közszolgáltatások, a rendőri jelenléttől való félelem a rendezetlen jogállás miatt, stb.)
- Ha egy konkrét emberre fókuszálunk, vegyük figyelembe, mely intervenciós stratégiák reprodukálhatnak fennálló hatalmi viszonyokat. Szükséges, hogy az általunk kidolgozott eszközök ne a rendszerszintű erőszak káros mintáira épüljenek, hanem teret adjanak a cselekvőképességnek és az önérvényesítésnek.
A feminista protokoll célja, hogy a transzformáció és a társadalmi változás eszköze legyen, nemcsak konkrét helyzetek kapcsán, amelyek a La Escocesa berkeiben felmerülhetnek, hanem minden olyan kultúraközvetítő számára, aki a feminista és transzformatív igazságszolgáltatás eszméit népszerűsíti. Ez a szemlélet egyrészt lehetővé teszi, hogy a mindenkori érintettek kerüljenek az intervenció középpontjába, másrészt pedig, hogy megvédjük az egyéni gondoskodás, illetve a társadalmi és közösségi szintű transzformáció szempontjából általunk legetikusabbnak és legelőnyösebbnek tartott elveket.