Vendégszeretet

A vendégszeretet ennek a világnak egy olyan lehetséges képét rajzolja fel, és teszi megtapasztalhatóvá, amely sokak számára egyre ritkábban megélhető, és amellyel való találkozás meghatározza azt, hogy mit viszünk magunkkal, és adunk tovább másoknak. A vendégszeret olyan forrás, amely minél többet használjuk, annál gazdagabb lesz. És persze nem csak a vendégről szól: aki vendéget fogad, és megosztja vele, ami az övé, saját hovatartozását, identitását vallja meg, és erősíti. A megosztás közös tapasztalata vonatkozhat mindarra, ami nekünk fontos, legyenek azok hagyományok, szokások és szenvedélyek, ötletek, tervek, de akár kudarcok, félelmek, tapasztalatok is.

Az OFF-Biennále Budapest 2020-ban kapott meghívást a 2022-es documenta kurátoraitól, a ruangrupától, hogy vegyen részt a documenta programját kialakító lumbung közösségben. A lumbung, az indonéz kultúrából származó közös magtár lett e documenta-kiadás központi metaforája és működésmódja: a vendégszeretet tere. A ruangupa által együttműködésre hívott, a világ legkülönbözőbb részein működő – így a nyugati hegemóniát felforgató – közösségek arra kaptak meghívást, hogy osszák meg egymással és a documenta közönségével saját ügyeiket, elköteleződéseiket, működésmódjuk tapasztalatait, és egy a korábbiaktól radikálisan eltérő gazdasági és együttműködési módot kialakítva valósítsák meg a nyugati művészeti világ presztízseseményének 15. kiadását. A barátság lett az együttműködés alapja, ennek ökonómiája mentén tervezték újrarajzolni a documenta intézményi kereteit. A meghívás újabb meghívásokat szült: a ruangupa által bevont közösségek lehetőséget kaptak arra, hogy másokat hívjanak meg, feloldva ezzel a centralizált működésmód alapjait. 

Így történt, hogy az OFF-Biennále Budapest is vendégül láthatott számos művészt és művészeti kezdeményezést, továbbosztva, és így megtöbbszörözve a neki felkínált forrásokat. E radikálisan új működésmódot érintő, a vendégszeretet próbára tevő első kihívás a szervezet számára a Covid-19 pandémia volt, amely meggátolta a személyes találkozókat, az egymás helyszíni megismerésének lehetőségét, és a vendégség áttételes, korlátozottabb formáit kezdeményezte. Az olykor több száz fő részvételével tartott zoom-beszélgetések során korábban nem ismert módokon barátkoztunk: keserűségünket és félelmeinket oldandó online ismerkedtünk, játszottunk, zenéltünk és partyztunk, miközben közösen próbáltuk alakítani a következő documenta kereteit, és egy ez után is működőképes közösség alapjait. 

Érezhető volt, hogy míg egyesek számára a vendégszeretet kulturálisan jobban beágyazott, a hétköznapi létet meghatározó gesztus, másoknál egy tanulási folyamat, amelybe nagyon különböző módokon tudnak bekapcsolódni.

E tanulás kevésbé formális oktatási formákat kíván, mint inkább tapasztalatot. Akit vendégül látnak, és így megtapasztalja a befogadás és az elfogadás különböző módjait, az maga is nyitottabbá válik arra, hogy ezeket a tapasztalatokat továbbadja. Amikor belépünk valakinek a saját közegébe, „otthonába”, ott nem csak az adott személyek, de az egész környezet vendégül lát minket. A kulturális különbségek felismerése, megismerése, a belehelyezkedés a közegbe sokrétű empirikus tapasztalata segít a kapcsolódási pontok megragadásában. Nekünk erre korlátozottan volt lehetőségünk, az érzéki tapasztalat, a közvetlenség, a nonverbális gesztusok egy olyan gátló közegen (távolság, meditizáltság, időkeret, a Covid okozta bizonytalanság) keresztül jutott el hozzánk, amely sokat tompított az üzenetek erején.

Fejben utaztunk, monitorok előtt és hosszú hónapok múlva, a korlátozások lassú feloldásával, kisebb csoportokban találkozhattunk először Kasselban, a maszkok mögött kerestük az ismerős arcokat. Kihívásból a járvány végével is maradt elég, a vendégszeretet a status quo fenntartásának erős falaiba ütközött számtalanszor, a documenta nem tudta átlépni saját árnyékát, a vendégségbe érkezők közül sokan távoztak keserűen, hamarabb is, mint tervezték.  

Mindemellett is megtapasztalhatóvá vált a vendégségben levés és a vendégfogadás számos örömteli mozzanata, amelyek túlmutatva az adott helyzeteken új perspektívákat nyitottak. Ahhoz, hogy a közösségeket ért, e documenta-kiadás alapjait felforgató támadások következtében ne lehajtott fejjel, áldozatként térjenek haza a résztvevők, az egymás közötti szolidaritás járult hozzá leginkább, mert a nehézségekre válaszul pozitív tapasztalatok is érkeztek, számos határozott kiállás, felelősségvállalás, vígasz. 

Az OFF-Biennálé számára ez a vendégség új barátokat, szövetségeseket, tudást hozott, számos témát, közösséget és alkotót hozott helyzetbe, valamint fontos visszajelzés volt a tekintetben, hogy az általunk vízionált és megélt működésmód számos globális partner számára is alapvető, nem naiv álmokat élünk tehát, hanem egy másik valóságot.

Vendégségbe mentünk és vendéglátóink nagyvonalúsága miatt magunk is vendéglátók voltunk: úgy a Fridericianum nagyméltóságú tereiben, amelyeket a lumbung iskola tett elevenné, mint  (a documenta fifteen másik helyszínén) a Fulda-parti Ahoi csónakházban, ahol egy, a játszóterekkel foglalkozó köztéri projekt keretében játszani hívtuk a játékot életmódnak tekinteni tudó barátainkat. A Recetas Urbanassal épített híd (az Allesbrücke, azaz Mindenhíd), amely egy csónakház-épületen át a fantázia birodalmába vezetett, egy helyi iskola diákjainak vendégszeretetét dicséri. Mi meghívtuk őket, és ők is vendégül láttak bennünket, amikor nem csak iskolájukba, de vízióikba is beengedtek, megosztották hiányérzeteiket, ötleteiket, terveiket. Ezt mind az égbe emelte a Mindenhíd, amelynek élete a documena után az iskolaudvaron folytatódott.

A vendég-létet a vendéglátó nagyvonalúsága és bizalma nyitotta meg afelé, hogy mi is újabb vendégeket hívjunk. És itt a vendéglátó-vendég kapcsolat komplex szövedéke tárult fel, hiszen már a ruangopa, a mi vendéglátónk is vendég volt Kasselben, mi az ő vendégei voltunk, miközben persze a városé és a helyi kisebb közösségeké is. Egy idő után majd nemhogy nehezen követhető, hogy ki milyen forrásokat oszt meg, mit tekint sajátjának, milyen privilégiumokat ismer fel, és mond le róluk, miközben a lemondás itt nem veszteséget, hanem továbbadást, így gazdagítást jelent. És valamelyest a kontrol elengedését is, hiszen ez a fajta bizalmi együttlét, a vendégség tovább és annak továbbnyitása nem teszi lehetővé a központi tekintet mindent átlátó kontrollját. De nem csak lehetőségeket kaptunk ezzel a szabadsággal, hanem felelősséget is, felelősséget a vendégeinkért. Ez a felelősség vált a documentát övező - és ezt a kiadást felforgató – politikai támadások egyik kulcsmotívumává, amelyben a vendéglátó iránti tisztelet a kritikai megközelítésmódot ellehetetlenítő előírássá változott.

Nagy csomaggal tértünk haza erről az utazásról, rengeteg tapasztalat és tanulság velünk maradt - ahogy kételyek is maradtak bőven.A vendégszeretet, amelyet a lumbung-tagok, a művészek és a gyerekek részéről tapasztaltunk, és amelynek továbbadására elköteleződtünk, mind közül talán a legfontosabb.