Antiableizmus

Az antiableizmus az ableizmus, azaz a fogyatékkal élők hátrányos megkülönböztetését állandósító gyakorlatok, attitűdök és struktúrák aktív elutasítását jelenti, illetve elkötelezettséget a fogyatékkal élők rendszerszintű akadályainak felismerése és feloldása, a jogaikért való kiállás, valamint az inkluzivitás és az esélyegyenlőség előmozdítása mellett. Az antiableizmus célja azoknak a társadalmi, kulturális, illetve intézményrendszereknek a lebontása, amelyek előnyben részesítik az egészséges embereket, miközben a fogyatékkal élőket kirekesztik.

Az antiableizmus összhangban van a crip-elmélet alapelveivel is: ez a kritikai keretrendszer szembehelyezkedik a fogyatékossággal és a különböző testi megjelenéssel (embodimenttel) kapcsolatos normatív feltételezésekkel. Kritizálja a „normalitással” kapcsolatos társadalmi elvárásokat, és a fogyatékosságot mint kulturális, politikai és személyes jelentőségű területet ünnepli.¹ Azzal, hogy szentesíti a crip-elméletet, az antiableizmus túlmegy a fogyatékosság puszta befogadásán, és aktívan megkérdőjelezi, illetve átstrukturálja a fogyatékkal élőket hátrányosan megkülönböztető normákat érvényesítő rendszereket és ideológiákat. A crip-elmélet a társadalmi értékek újragondolása mellett száll síkra, különös hangsúlyt fektetve az egymásra utaltságra, a hozzáférhetőségre és a testi megjelenések sokféleségének ünneplésére.

A La Escocesa Hac Vinent és Tatiana Antoni Conesa művészekkel közösen egy teljes intézkedéscsomagot dolgozott ki a hozzáférhetőség jegyében, és ennek érdekében a személyzet továbbképzését is elvégezte. Ez a folyamat komoly változást jelentett az intézmény életében és azon túl is, elősegítve a művészetben való részvétellel és a sokszínűséggel kapcsolatos gondolkodásmód átformálódását. Ezek az intézkedések rávilágítanak, hogy mennyire fontos a lelassulás, a könnyen érthető nyelv és a rugalmas részvételi módszerek integrálása a nyilvános tevékenységekbe. Hangsúlyozzák továbbá a proaktív tervezés szükségességét, amilyen például az könnyített hozzáférési igényekkel kapcsolatos kérdőívek biztosítása, a könnyen érthető kommunikáció, illetve a kollektív gondoskodás gyakorlatainak elősegítése.

Ha a kulturális terekben való részvétel jelenleg kiváltság, akkor fel kell tennünk a kérdést: kik vannak kirekesztve, és miért? A könnyített hozzáférésnek alapértelmezettnek kellene lennie, nem pedig különleges igénynek. A valódi akadálymentesség nem csak rámpákról és nyelvi tolmácsokról szól. A könnyen hozzáférhető terek kialakításához nem elég az inkluzivitás tartalmi, programszervezési és intézményi szempontú újragondolása – ezeket gyakorlatba is kell ültetni.

Néhány szempont a tevékenységek hozzáférhetőbbé tételéhez:²

Használjunk világos és egyszerű nyelvezetet minden kommunikációs anyagban és a teljes tevékenység során, kerüljük a tudományos szakzsargont, hogy biztosítsuk az inklúziót a társadalom összes szegmense számára.
Kerüljük a feltételezéseket. Sokszor figyelmen kívül hagyunk egyszerű akadálymentesítési intézkedéseket, mert azt feltételezzük, hogy minden test és igény egyetlen normának felel meg.
Biztosítsunk egy kérdőívet, amelyen a résztvevők a látogatás vagy a tevékenység megkezdése előtt jelezhetik a könnyített hozzáférési igényeiket, hogy megtehessük a szükséges módosításokat. Ha nem regisztrációköteles az esemény, akkor a kommunikációs anyagaiban adjunk meg egy e-mail címet, hogy az érintettek felvehessék velünk a kapcsolatot.
Mutassuk be a tevékenységet, és magyarázzuk el, hogyan épül fel, hogy a résztvevők meg tudják húzni személyes határaikat, és eldönthessék, milyen mértékben kívánnak bevonódni. Felajánlhatunk egy találkozót az esemény előtt azoknak, akiknek szükségük van arra, hogy megismerkedjenek a térrel, vagy, hogy átbeszéljük velük, milyen dinamizmusokra számíthatnak.
Tervezzünk olyan tevékenységeket, amelyek rugalmas részvételi szinteket biztosítanak, lehetővé téve a résztvevők számára, hogy eltérő mértékben involválódjanak. Legyünk nyitottak a struktúra módosítására a részvétel lehetővé tétele érdekében.
A tevékenység megkezdése előtt adjunk lehetőséget annak, aki szeretné megmagyarázni a helyzetét, hogy a csoporthoz szóljon. Szükség esetén nyújtsunk neki támogatást.
Segítsük elő a tiszteletteljes és inkluzív csoportdinamika kialakulását, kielégítve minden hozzáférhetőségi igényt. Szükség esetén az erre kijelölt munkatársak nyújtsanak további segítséget.
Kerüljük az infantilizációt, a túlféltést és a szánalmat. Kezeljük felnőttként a felnőtteket. Például, amikor egy siket személlyel és tolmácsával érintkezünk, vagy ha valakit személyi segítője kísér, közvetlenül az illetőhöz beszéljünk, ne a tolmácshoz/segítőhöz.
Mindig kérdezzünk, ha nem vagyunk biztosak abban, hogyan nyújtsunk segítséget, illetve elégítsünk ki bizonyos igényeket.
Minden promóciós anyagban egyértelműen ismertessük az elérhető hozzáférhetőségi intézkedéseket. Mivel a legtöbb tevékenység nem magától értetődően könnyen hozzáférhető, a funkcionális sokszínűséggel élő egyének nem feltételezik az inkluzivitást, hacsak nincs külön jelezve.
Adjunk szöveges leírást a közösségi médiában közzétett képekhez. Ezt megtehetjük az „alt text” funkcióval, vagy a poszt szövegébe illesztett körülírással.
Adjunk feliratot és/vagy hangalámondást az online közzétett vagy a tevékenység során vetített videókhoz.
Potenciálisan felkavaró tartalmak esetén figyelmeztetessük a résztvevőket, hogy előre eldönthessék, szeretnék-e magukat ezeknek kitenni.

Néhány példa az intézmények és az általuk biztosított tevékenységek hozzáférhetőségével kapcsolatos intézkedésekre:

Akadálymentes rámpák
Tágas liftek (ha az épület többszintes)
Széles, könnyen közlekedhető folyosók
Akadálymentes mosdók
Háttámlás ülések
Jelnyelvi tolmács és a szájról olvasáshoz megfelelő hely biztosítása (a beszélő közelében fenntartott ülőhelyek).
Élő feliratozás és feliratozott videók
Hangalámondás a vizuális tartalmakhoz
Jó hangminőség a térben
Megfelelő világítás
Artikulált és hangos beszéd (kiabálás vagy túlzottan tagolt kiejtés nélkül)
Előadások vagy felolvasások szövegeinek előzetes rendelkezésre bocsátása
Felszólalások strukturálása moderátor segítségével
Az anyagok digitális és könnyen olvasható formátumokhoz igazítása
Kontrasztos kivetített szövegek nagy betűmérettel és tagolt bekezdésekkel
A tájékozódást elősegítő tapintható vagy színkódolt jelek
Csendes pihenőhelyek
Az események időtartamának, dinamikájának és a résztvevők várható számának világos meghatározása
A virtuális részvétel lehetőségének biztosítása
A szülők, gondozók és gyermekek hozzáférésének megkönnyítése elkülönített játszótér és pelenkázó helyiség biztosításával.
Egyértelműen jelezzük, hogy egy tevékenység gyermekbarát-e vagy sem.

—

¹ Fontos kiemelni a fogyatékosság és a queerség interszekcionalitását, hangsúlyozva, hogy mindkettő szembehelyezkedik a hatalom és a normativitás hegemón struktúráival (lásd Robert McRuer, Crip Theory: Cultural Signs of Queerness and Disability). Alison Kafer ezt továbbviszi Feminist, Queer, Crip című könyvében, amikor a fogyatékosság olyan politikai és kapcsolati modelljére tesz javaslatot, amely a koalícióépítést és a társadalmi igazságosságot helyezi előtérbe.

² Ez a La Escocesa belső munkamodelljének és gyakorlatainak kivonata. További információ (angol nyelven): https://laescocesa.org/en/La%20Escocesa/accessibility.