Érvek a felnőttközpontúság ellen

A gyerekek egy másik generáció; velük lenni annyi, mint jelen lenni egy új generáció születésekor. Ma senkinek sincs receptje arra, hogyan készítsük fel a gyerekeket az életre egy olyan világban, amelynek az irányítása egyre inkább kicsúszik a kezünkből. Hogyan vértezzük fel őket az egyre ködösebb jövőre? Talán ma nincs más választásunk, mint hallgatni a rájuk, és hagyni, hogy hassanak ránk. Ez a gondolat olyannyira nem új, hogy térségünkben két radikális huszadik századi intézményi és pedagógiai kísérlet is erre épült – Janusz Korczak varsói gyermekotthona, illetve a hadiárvák számára a háború után létrehozott budapesti Gaudiopolis gyerekköztársaság. Mindkét kezdeményezés egyúttal a gyerekek emancipációjára is törekedett, például gyerekújságok kiadásával, amelyeknek maguk a gyerekek voltak a szerzői és szerkesztői. Ezek a kiadványok lehetőséget biztosítottak a gyerekek számára, hogy saját vízióikat, elképzeléseiket és szemléleteiket megosszák a többi gyerekkel és a felnőttekkel. Az, hogy a gyerekek nyilvánossághoz jutottak, ahol bármilyen módon kifejezhették magukat, emancipációs hatással bírt mind a kezdeményezésekben résztvevő gyerekek, mind a felnőttek számára. Ezek ugyanis a felnőttek és a gyerekek közötti hagyományos dinamikát próbálták megkérdőjelezni. Az alábbi párbeszédek ugyanebben a szellemben zajlottak. Tízéves lányom készített interjút a barátaival, rámutatva, hogy a gyerekek hangján keresztül ma is betekintést nyerhetünk a világukba.

**

N (10 éves): Szerinted milyen lenne, ha szabadok lennének a gyerekeket?
Ni (7 éves): Először is nem lenne suli. Másodszor, nem kellene, hogy a szüleink parancsolgassanak nekünk. Harmadszor, mindent megkapnánk ingyen – de csak a gyerekek, a felnőttek nem. A játékok nekünk ingyen járnának, de a felnőtteknek nem. Nem lenne házi.
N: Melyik tárgyat szereted a legkevésbé?
Ni: A csehet.
N: Mi lenne suli helyett?
Ni: Vakáció. És a vakáció után még több vakáció.
N: És mit csinálnál a vakáció alatt?
Ni: Unatkoznék, valahol feküdnék. És ha azt már nem lehetne, és muszáj lenne, hogy legyen valamennyi iskola, legalább a tárgyakat mi választhatnánk meg, és nem lenne házi. Lehetne például csehóra. És lehetne szünet az óra közben.
N: És a játékokkal kapcsolatban – mit tennél, ha a szüleid is ingyen cuccokat akarnának?
Ni: Mindent ingyen megkapnék, és odaadnám nekik.

**

N: J, neked mit jelentene a gyerekek szabadsága?
J (7 éves): J: Nekem az lenne a szabadság, ha nem lenne se suli, se házi. Egész évben vakáció lenne, és minden játékot megkaphatnánk, amit csak akarunk, és olyan szobánk lehetne, amilyet csak akarunk – mindent ingyen. Vagy, hogy csak hétfőn, szerdán és pénteken lenne suli. És a vakáció egy kicsit hosszabb lenne, mondjuk négy hónap – június, július, augusztus, szeptember.
N: És mit csinálnál a vakáció alatt?
J: Elmennék a barátaimhoz, kirándulni, kastélyokba, múzeumokba, színházba, meglátogatnám a nagyijaimat, és megünnepelném a szülinapomat.
N: És milyen játékot szeretnél, ha bármilyen játékot megkaphatnál?
J: Egy plüss papagájt. Volt egy madaram, de lejött a feje.
N: És melyik tantárgyat szereted a legkevésbé?
J: A matekot.

**

N: L, szerinted hogy nézne ki a gyerekek szabadsága?
L (8 éves): Mindenki hazavinné a gyerekeket az árvaházból, és kapnának elég pénzt és ennivalót. Újra lenne családjuk, és olyan dolgaik, amiktől boldogok lennének. A gyerekek bármit megtanulhatnának, amit szeretnének. A tanárok megkérdeznék tőlük: „Gyerekek, ma mit szeretnétek tanulni?” És a gyerekek találnák ki maguknak.
N: Szóval szeretnél iskolába járni, de azt akarod, hogy te választhasd meg a tantárgyaidat. És melyik tárgyat szereted a legkevésbé a suliban?
L: Talán a csehet.
N: Mást is jelent neked a gyerekek szabadsága?
L: A szegények pénzt kapnának. A túl drága dolgokat betiltanák, mert vannak gyerekek, akiknek nem lehet olyanjuk, és akkor túl szomorúak. Például mi van, ha el akarsz menni egy vidámparkba, és ott akarsz aludni, és az százezerbe kerül, és a szegények is el akarnak menni? Jaj, ne! Nem szeretném, ha irigykednénk egymásra. Az is jó lenne, ha a felnőttek tisztelnék a gyerekeket – nem lennének velük utálatosak. Kedvesnek kellene lenniük a gyerekekhez. És bárcsak ne lennének tolvajok.
N: Milyen lenne, ha a szüleid jobban bánnának veled?
L: Szeretem, ahogy most bánnak velem. Kedvesek hozzám, de szigorúak is. A gyerekeket nem szabad elkényeztetni, néha nekik is el kell mosogatniuk. Nem kell mindig a szülőknek.

**

N: V, mit jelentene neked a gyerekek szabadsága?
V (8 éves): Nem lenne suli, nem lenne semmi. Mindent utálok. Nem szeretem a csehet, a matekot se szeretem. A tornaórát és a szüneteket szeretem – ennyi. Semmi mást nem szeretek a suliban. Utazni szeretnék suli helyett.

**

N: T, mit jelent neked a gyerekek szabadsága?
T (4 éves): Nem mennék oviba. Talán az a legrosszabb dolog a világon.
N: Nem érzed ott jól magad?
T: Nem.
N: Mi lenne az ovi helyett?
T: Lerombolná egy óriás betongolyó.
N: És mit csinálnál, ha nem járnál oviba?
T: Vennék egy nagyon erős sárkányszörnyet az apukám telefonján, és azzal játszanék.
N: Egész nap szörnyekkel játszanál a telefonodon?
T: Nem tudom. Nem tudok más ötletet.

**

K (14 éves): Bárcsak a felnőttek elkezdenének bízni a gyerekekben. Nem kéne folyton azzal jönniük, hogy csak kisgyerekek túl nagy a fantáziával

**

Ni: N, és neked?
N: Két év vakációt szeretnék. És hogy mindent ingyen megkapjunk. Hogy azt vehessünk, amit csak akarunk. Szeretném, ha festhetnék a szobám falára – nagyon szeretném kifesteni a szobámat.
T (43 éves): És mi történne két év vakáció után?
N: Akkor lenne egy újabb vakáció.
T: Tehát ez egy végtelen vakáció lenne?
N: Igen, az szuper lenne.
T: És hogy nézne ki egy napod?
N: Felébrednék, fogat mosnék, reggeliznék, felöltöznék, aztán talán lemennék a barátaimmal a Gutovka parkba, ahol játszanánk. Aztán hazamennénk, és megebédelnénk... 
T: És ki főzné meg neked az ebédet?
N: Anya és apa. Aztán együtt elmehetnénk bubble teát inni, aztán sétálni.
T: És akkor a szüleid nem dolgoznának?
N: Nem, nem dolgoznának, mert a pénz az égből hullana.
T: Király. És mit csinálnának?
N: Több időt töltenének velünk, gyerekekkel. Este elmennénk a diszkóba, táncolnánk, aztán lefeküdnénk aludni. De el is mehetnénk valahova. Utazhatnánk.
T: Hová szeretnél menni?
N: Olaszországba, Németországba, Vietnámba vagy Japánba.

—

Az interjú eredetileg „»Aby dospělí začali dětem věřit.« Výchova dětí k osvobození v nesvobodném světě.” („Felnőtteknek, hogy bízni kezdjenek a gyerekekben.” A gyermekek felszabadulásra nevelése egy szabadságot nélkülöző világban.) címmel jelent meg a Druhá : směna (www.druhasmena.cz) című online feminista magazinban. A szöveget a magazin szerkesztőinek szíves engedélyével közöljük.