Bevezető

A kortárs művészet vajon mindenképpen exkluzív, azaz kirekesztő kell, hogy legyen? Az erre a kérdésre adott nemleges válasz képezi az itt bemutatkozó öt európai nonprofit művészeti intézmény közös vizsgálódásának és kutatómunkájának alapját. Art Space Unlimited névre keresztelt átmeneti együttműködésünk gyümölcse ez a kiadvány. Mindnyájan elkötelezett hívei vagyunk annak, hogy egymástól különböző résztvevőket vonjunk be a programba, mindeközben az is egyértelmű volt számunkra, hogy erőfeszítéseinknek nemcsak a nyilvánosság (és az ellen-nyilvánosság, azaz a társadalmi mozgalmak, a szubkultúrák vagy az uralkodó normákat megkérdőjelezők) bevonására kell irányulniuk, de a tanulás lehetőségét is meg kell teremtenünk. A folyamat során sok eszmecserét folytattunk, sokat tanultunk, de a kitanulásra (unlearning) még annál is több alkalmunk volt. A befektetett energiának és felfedezőútnak a tetőpontja tehát ez a kiadvány, amely mindazon kifejezéseket tartalmazza, amelyek e folyamat során útmutatóként és hivatkozási pontként szolgáltak számunkra. Ezek a fogalmak afféle fogalomtárat alkotnak – olyan gondolatok gyűjteményét, amelyeket alapvetően fontosnak találtunk. Célunk az volt, hogy ez a könyv hasznos legyen a kulturális dolgozók, mediátorok, oktatók, kurátorok és művészek, illetve tulajdonképpen bárki számára, akit hasonló kérdések foglalkoztatnak. Az itt bemutatott fogalmak remélhetőleg lehetővé teszik olvasóink számára, hogy jobban elmélyedjenek azokban kérdésekben, amelyek felmerülhetnek a különböző közönségek művészeti terekbe invitálásával kapcsolatban, és saját szituációjukból kiindulva vonják le a maguk tanulságait.

Elismerjük, hogy sok általunk feldolgozott fogalom természeténél fogva állandó változásnak van kitéve, és a mi definíciónkat vagy nézőpontunkat a jövőben valaki más megkérdőjelezheti – talán épp mi magunk. A fogalomtár célja nem a legkisebb közös nevező megtalálása volt, hanem, hogy rögzítsük az elképzelések és a valóság között gyakran előforduló diszkrepanciákat, illetve azonosítsuk a problémás kommunikációs stratégiákat, cselekvés- és gondolkodásmódokat. Ez nehéz feladat volt, mivel sok kérdésre, amellyel szembesültünk, nincs egyértelmű válasz vagy bevált jó gyakorlat. Ugyanakkor a fogalomtárunk elemei olyan kérdésekre adtak választ számunkra, amelyekkel nekünk magunknak is meg kellett küzdenünk, hogy rájöjjünk, számunkra mi működik az adott témában. Szükségesnek tartottuk továbbá, hogy olyan kontextusokat vázoljunk fel, és olyan projekteket mutassunk be, amelyek építő jelleggel alakítják az elképzeléseinket arról, hogy mit is jelent a vendégszeretetet, a szövetség vagy konfliktuskezelés a kortárs művészeti szférában.

Ez a folyamat sok szempontból arról szólt, hogy fordítanunk kellett. Az olyan gyakran túlhasznált és homályos kifejezéseket, mint az inklúzió vagy a részvételiség, olyan fogalmakra, szemléletekre, és – tágabb értelemben – olyan gondolkodásmódra kellett lefordítanunk, amelyek kritikusan viszonyulnak az úgynevezett Nyugat és a globális Észak kulturális vitáit máig uraló diskurzushoz. Az előttünk kidolgozott és gyakorolt tudást kellett lefordítanunk a saját közegünkre és helyi kontextusainkra. Végül pedig saját konkrét eredményeinket és kudarcainkat kellett szavakra fordítanunk abban a reményben, hogy azok forrásként szolgálhatnak azok számára, akik útmutatásra és tanácsra szorulnak saját projektjeik és törekvéseik kapcsán. Ennek a fordításnak nem az eredeti gondolat hű újrateremtése a célja, hanem inkább a gondos válogatás. A kiadványban szereplő fogalmak mindegyike annak a tudásnak és tapasztalatnak a lefordítása, amelyre az adott szervezet az Art Space Unlimited projekt keretében és azon kívül folytatott törekvései során tett szert.

Ez a könyv az Art Space Unlimited keretében jelent meg. Projektunk abból a közös vágyból és törekvésből született, hogy intézményeink nyissanak azok felé, akik akár alkotóként, akár résztvevőként, akár nézőként különböző okokból nehezen, bonyolultan, fogyatékkal vagy korlátozottan férnek hozzá a művészethez. A projekt a tranzit.cz (Prága, Csehország), < rotor > (Graz, Ausztria), OFF-Biennále (Budapest, Magyarország), La Escocesa (Barcelona, Spanyolország) és Foundation 17 (Pristina, Koszovó) szervezetek kezdeményezésében jött létre, azzal a szándékkal, hogy intézményi gyakorlatunk átalakításával empatikusabbá, megértőbbé és nyitottabbá váljunk az eltérő szükségletekkel, tapasztalatokkal és felfogással rendelkező emberek iránt. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy megalkossuk „kollektív elménk” lenyomatát, olyan nyelvet, módszertant, illetve a társadalmi érintkezés olyan eszköztárát felkínálva, amely reményeink szerint hasznosnak bizonyul majd a kulturális események és projektek empatikus és türelmes lebonyolításához.

A témákkal olyan elkötelezett és önkritikus kulturális dolgozók és szakemberek szemszögéből foglalkozunk, akik eltökélten szeretnék megszólítani a hasonló kérdésekkel foglalkozó többi szakembert. Az itt felvonultatott fogalmak, bár tudományos forrásokból táplálkoznak, elsősorban saját gyakorlati tapasztalatainkon alapulnak. Nem azt tűztük magunk elé feladatul, hogy bármit leszögezzünk, hanem, hogy elismerjük a gondolkodás és a cselekvés között húzódó ellentét összetettségét, illetve reflektáljunk a találkozásaink során felmerülő különböző kérdésekre. Arra kérjük a nyájas olvasót, hogy foglalkozzon ezekkel a fogalmakkal, kérdőjelezze meg, igazítsa és alakítsa őket saját helyzetéhez.