Globális többség
A „kisebbség” kifejezés gyakran alárendeltséget vagy kisebb jelentőséget sugall, megerősítve a gyarmati örökségben mélyen gyökerező stigmákat és sztereotípiákat. Ezzel szemben a „globális többség” kifejezés elismeri, hogy a világ népességének többségét afrikai, ázsiai, latin-amerikai és őslakos származású emberek alkotják. Ez a terminológiaváltás szembefordul azokat az eurocentrikus nézetekkel, amelyek számszerű és kulturális jelentőségük ellenére kisebbségként pozícionálják ezeket a csoportokat. Azt is feltárja, hogy a gyarmati rendszerek történelmileg hogyan törölték el a nem nyugati episztemológiákat, illetve hogyan éltek vissza velük, megerősítve a rendszerszintű elnyomást.
A kifejezés a dekolonialista szemléletmód alkalmazását szorgalmazza annak érdekében, hogy lebontsuk a kulturális intézményekbe ágyazott gyarmati struktúrákat, és újragondoljuk, hogyan szolgálhat a művészetközvetítés az ellenállás és a jóvátétel eszközeként.
A kifejezés a La Escocesa egyik Trenza-eseményén merült fel. A Lumbre kollektíva által az Art Space Unlimited keretei között kidolgozott Trenza (fonat) egy mediációs program, amely által a La Escocesa olyan közösségek felé is nyithat, amelyek jelenleg nem részesülnek a vendégszeretetében.
A Trenza fókuszában olyan, a Globális Délről bevándorolt emberek állnak, akik részt vesznek a művészeti és a kulturális termelésben és gyakorlatban, viszont a strukturális egyenlőtlenségek miatt még nem váltak a város kortárs művészeti szcénájának részévé. A mediációs program lényege a nyilvánosság, vagy csak bizonyos csoportok számára elérhető eszközök megteremtése, illetve találkozások előmozdítása.
A migráció nem csak területi és érzelmi, hanem szakmai elgyökértelenedéssel is jár. A „fogadó országba” való megérkezéskor az anyagi túlélés és a bevándorlási okmányokkal kapcsolatos bürokrácia élvez elsőbbséget. Általában időbe telik, amíg az egyén kiépíti maga körül az érzelmi és támogató hálózatokat, ezért a származási országban megkezdett szakmai karrierek gyakran parkolópályára kerülnek. A művészeti területen végzett munka általában különösen problémás, mivel minden helynek megvan a maga implicit dinamikája és nyelve, és ez érkezéskor olyan fordítási folyamatokkal jár, amelyek nagyon frusztrálóak lehetnek.
Ennek a mediációs projektnek a kiindulópontja ez a valóság, amely a bevándorló művészeket a pályakezdő, fiatal vagy karrierjük derekán lévő művészek hagyományos kategóriáin kívülre helyezi. A migráció újradefiniálja, és nem hagyományos mércével, hanem a Globális Délről Európába való átkelés közös tapasztalatán keresztül méri a művészi életpályákat.
A projekt egyik fontos pillanata az volt, amikor a Lumbre kollektíva megosztotta a „kisebbség” kifejezéssel kapcsolatos állításait, és rámutatott, hogy ez a szó a gyarmatosítás súlyával terhelt; a globális többség fogalma viszont a kritikai szemléletre helyezte át a hangsúlyt.
A globális többség kifejezés alkalmazása a kulturális és művészeti terekben nem csupán a nyelvről szól, hanem arról is, hogy változtassunk a közösségekkel való interakció módján, illetve, hogy a művészetközvetítésben is felszámoljuk a gyarmati örökséget. A Trenza keretei között ez a megközelítés egyet jelentett az olyan intézményi gyakorlatok megkérdőjelezésével, amelyek gyakran inkább csak a zászlójukra tűzik a sokszínűséget, mintsem, hogy a valódi közös alkotást segítenék elő, és rávilágított arra, hogy a kultúrpolitika sok helyütt továbbra is a gyarmatosító hatalomszerkezetet erősíti.
A globális többség szempontjainak középpontba állításával a Trenzához hasonló projektek szembefordulnak azokkal a struktúrákkal, amelyek ugyan felkínálják a méltányos és értelmes kulturális munka modelljeit, de közben továbbra is marginalizálnak bizonyos csoportokat. A dekolonialista megközelítés nemcsak a terminológiát vált, hanem a gyarmati tekintetnek is útját állja, teret engedve olyan új narratíváknak és transzformatív gyakorlatoknak, amelyek a szimbolikus inkluzivitáson túl a hatalom és az erőforrások tényleges újraelosztásáig jutnak el.